|
|
Kategória: Egyebek az anyaságról Mit vegyünk a babának, és hogyan neveljük?Magamról annyit, hogy egy csodaszép, 2 hónapos kislány anyukája vagyok. Ugye első baba és az ember mindig fél, hogy nehogy rosszul csináljon valamit, hisz egy kis életért vagyunk felelősek. Két dolog késztetett arra, hogy megírjam ezt a cikket.Mikor vásároltunk a férjemmel, benéztünk egy nagy bababoltba. Körülnéztünk. Egy eladónő odajött és mondta, hogy nagy akciók vannak és ha 250 ezerért vásárolunk kapunk, ha jól emlékszem, 5% kedvezményt. Gyorsan ki is jöttünk onnan. Több bababoltban voltunk, de mindig hülyeségeket is próbáltak megvetetni velünk, mint pl. világítós cumi, hőérzékelős kanál és cumisüveg stb. A másik dolog. Egy ismerős átküldött egy cikket,a gyerekneveléssel kapcsolatban. Három szülői tévedésről írnak benne, amivel rombolhatjuk a kicsi IQ-ját. Végigolvastam. Olyanok vannak benne pl., hogy hagyni kell a gyerek hadd törje össze, tépje szét a játékait. A balesetveszélyes dolgokat, pl. amit magára ránthat, elöl kell hagyni, ahol elérheti. Hát nem tudom... Mikor megszületett a kislányom, annyi, de annyi tanácsot kaptam a családtól, barátoktól, persze ugyanarra a problémára teljesen más "megoldást". És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a védőnő és a gyerekorvos is teljesen ellentmondanak egymásnak szinte mindenben. Pl. a dokinő azt mondja, nem gond, ha a baba többet hízik, igény szerint szoptassam, a védőnő meg beküld az orvoshoz soron kívül, mert a kislányom többet hízik hetente, mint 125 grammot és azt mondja ritkábban szoptassam, max. 4-5 óránként. Az egyik azt mondja, vegyem fel ha sír, a másik az ellenkezőjét. A védőnő szerint 15ezer Ft-os játszószőnyeg kell a gyereknek, mert a másikak semmit sem érnek. Cumit, teát tilos adni. Közben meg az ismerősöknél mindenhol cumizik és teázik a baba. Arról nem is szólva, hogy a neten is ahány cikket olvasok, mindenhol mást írnak. Én úgy vagyok vele, hogy meghallgatok mindenkit, minden tanácsot, aztán vagy megfogadom, vagy nem. Az ösztöneimre hallgatok, az nem fog becsapni. Arról nem is beszélve, hogy annak idején a nagyszüleink sem vettek kádállványt, világítós cumit, 15ezres játszószőnyeget, nem is tudták, mi az az ingerszegény környezet, nem olvastak a gyermeknevelésről tanulmányokat, mégis felnevelték a gyerekeiket, akiknek boldog gyerekkoruk volt. De ez csak az én véleményem, bár gondolom, nem csak én gondolom ezt így. (A cikket beküldte: Mzsuka)
|