|
|
SzobatisztaságA szobatisztaság eléréséhez az kell, hogy a gyerek saját maga akarja a dolgot és természetesen az is, hogy erre fejlett legyen a szervezete."-- Anya, pisiltem!"-- kiáltja vidáman kislányom. Rémülten kérdezem tőle: "-- Hova?" "-- A bilibe! Sikerült!" -- jön az örömteli, számomra megnyugtató válasz. A gyerekem szobatiszta lett! Most elmesélem, mit tanultam a múlt hónap eseményeiből. Kezdődött a nyári kánikula, ideális idő a leszoktatásra. Ezt bizonyította az is, hogy a városban nem lehetett legkisebb méretű gyerekbugyikat kapni, mind felvásárolták az anyukák előttem... Szóval elővettem a bilit és magyaráztam szüntelenül a gyereknek, hogy bele kell pisilni -- hogyha érzi, hogy jön a pisi, üljön rá. Nem tudtam a bilire ültetni, csak ha nyalókát ígértem neki. Amíg volt nyalóka, addig ült is a bilin. Húsz perc után persze elzsibbadt a lába. Aztán a szőnyegre pisilt. Sokszor, nagyon sokszor. Próbáltam türelmes lenni, magyaráztam neki szüntelenül, mi a dolga a bilivel. Mindhiába. Akkor telt be nálam a pohár, mikor két másodperccel azután, hogy nemleges választ kaptam kérdésemre „Anna, lesz pisi?“, rápisilt a kanapéra. Nagyon feldühödtem, amit persze nem lett volna szabad. A gyerek sírt, én meg kiabáltam, utána meg bántam az egészet. Úgy döntöttem, szüneteltetjük a dolgot pár napig. Visszaadtam rá a pelenkát. Talán három hétig próbálkoztunk mindenféle „varázsbilikkel“ és bilire szoktató „varázsbugyikkal“ (ami egy olyan speciális formájú és iszonyú drága pelenka, amit úgy lehet levenni, mint egy bugyit, ha gyorsan a bilire ültetjük a gyereket), amikor egy nap sikeresen a bilibe landolt a pisi. Utána a kaki is... Másnap már kétszer sikerült bilibe pisilni, harmadnap háromszor. És lám, a gyerek egyszer csak minden alkalommal szólt, hogy pisi lesz! Kimentünk sétálni pelenka nélkül és sikerrel jártunk. Következő alkalommal kipróbáltuk, milyen a fűre pisilni és már a vécébe is ment a dolog. Hirtelen minden megoldódott magától, már csak alváshoz kell a pelus, az is sokszor száraz marad. Számomra a tanulság az, hogy nem szabad erőltetni a saját akaratunkat a bilire szoktatáskor. Én elkövettem azt a hibát, hogy engedtem a rokonság nyomásának, mert ugye, az nagy tragédia, ha egy kétéves gyereken még pelenka van (!). Higgyék el, nem éri meg a sok stressz, sem a gyereknek, sem a családnak. Az egyik ismerősömnek már van két nagy gyereke és egy tizenkilenc hónapos lánya. Láttam, hogy a kislány amióta ülni tud, a bilihez volt szoktatva, minden teaivás után ráültették, minden kis szellentéskor rohantak vele a vécébe. A kislány mégsem szobatiszta, mert még nem érett meg rá. Mindennek megvan a maga ideje -- hát legyen türelmünk kivárni! Megéri! Szerző: Fülöp Éva Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő engedélyével. (A cikket beküldte: netbarátnő)
|